Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Astellas-díjátadó

2009.11.28

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miért pont én? Ezekkel a szavakkal kezdődött pályázatom, mellyel erre a díjra jelöltem orvosomat, Dr. Bálint Andrást. Bármennyire is elcsépelten hangzik az előbb említett mondat, higgyék el nekem, sokan vannak, akik ezt a kérdést teszik fel maguknak elsőként, amikor egy komoly betegséggel kell szembenézniük. Egészséges emberként szinte el sem tudjuk képzelni, hogy mennyire sebezhetőek és védtelenek vagyunk a betegségekkel szemben. Hamar rá kellet döbbennem, hogy ez mennyire igaz, hiszen már alig 13 évesen átestem életem első – és sajnos nem az utolsó – komoly műtétjén.
A sors úgy hozta, hogy alig fél éve második alkalommal is a műtőasztalon találtam magam. Mind lelkileg, mind pedig fizikailag megviselt, hogy újra „fel kell vennem a kesztyűt” és harcolnom kell magamért, a családomért, a jövőmért, vagy ha úgy tetszik az „életemért”. Ekkor hozott össze a sors a Tanár úrral. Nagyon sok kiváló orvost ismerhettem meg a betegségem kapcsán, de a doktor úrhoz hasonló emberrel még sohasem találkoztam. Hogy miben különbözik a többiektől? A legfontosabb talán az, hogy többet tudtam meg tőle ritka daganatos betegségem kialakulásáról, következményeiről és kockázatairól, mint az addig eltelt 10 év alatt összesen. A Doktor Úr őszintesége, kedvessége, nyíltsága különösen megfogott. Olyan hihetetlen emberségről tett tanúbizonyságot, amit addig betegként egyetlen orvosnál sem tapasztaltam.
A műtétet megelőző napon újra megbeszéltük, hogy mi, hogyan zajlik majd, meg persze azt is, hogy mire számíthatok, a legrosszabb esetet is beleértve. Abban a pillanatban biztos voltam abban, hogy az az ember, aki ott ült mellettem mindent, de mindent megtesz majd értem, ami tőle telik. Azon a szeptemberi napon aligha történhetett volna ennél jobb dolog velem. Nagyon hálás vagyok a Doktor Úrnak, azért, hogy a legnehezebb pillanatokban is képes voltam bizakodni, hinni, és legyőzni a félelmeimet.
Engedjék meg, hogy Charlotte Gray idézettel zárjam soraimat: „Egy kis udvariasság visszaadhatja az emberiességbe vetett hitünket. Köszönet Istennek a kedves orvosokért – és a jókedvű hölgyekért a pult túloldalán.” Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.